A vallásosság/spiritualitás protektív szerepének vizsgálata a kiégéssel kapcsolatban
Dolgozatomban annak a kutatásnak az eredményeit szeretném bemutatni, melyben megnéztem, hogy a szerzetes ápolónők a segítő szolgálat során ugyanolyan kiégettek-e, mint a nem vallásos ápolónők. Ehhez két kérdőív felhasználása alapján tudtam eljutni. Egyik a “Kritika utáni vallásosság-skála, a másik a Maslach-féle (Burnout Inventory) kiégés kérdőív.
Az életválságok ajándéka
Hézser Gábor pasztorálpszichológus a családok belső fejlődéséről
Időről időre mindannyiunk életében válságok jelennek meg, de tévedés volna azt gondolni, hogy azok minden esetben valamilyen betegséget, működési zavart jeleznek. Vannak "természetes krízisek", amelyek egyszerűen járnak nekünk, felbukkanásuk annak jele, hogy teljes életet élünk. Általuk jelentősen gazdagodhat személyiségünk és hitünk is. A közös életükben megjelenő természetes krízisek során a házastársak és a családok is előrelépnek: azt élik át, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia. E válságokról, kezelésükről és hatásukról beszélt szakmai tapasztalatai alapján Hézser Gábor református lelkész, családterapeuta, a betheli (Németország) teológiai főiskola szupervizora, illetve a debreceni református egyetem tanára december 10-én, a Bojtár Műhely által rendezett délután keretében.
Dr. theol., Dr.hc. Hézser Gábor
Pasztorálpszichológia
– EGY HATÁRTUDOMÁNY JELENTŐSÉGE VÁLTOZÓ VILÁGUNKBAN
Ha a pszichológia és a teológia szakmai kapcsolatba akarnak lépni, akkor ehhez egy közvetítö határtudományra van szükségük. Ennek feladata az interdiszciplináris kommunikáció és kooperáció feltételeinek megteremtése és gondozása.
Erre a feladatra vállalkozik a pasztorálpszichológia.
A lelkigondozás és az istentisztelet korrelációja
A bűnbánati istentisztelet – pasztorál-pszichológiai szempontból – a válással végződött házasság temetése. A lelkigondozáshoz ugyanolyan organikusan kapcsolódó alkalom, mint a gyászolók lelkigondozása és a temetési szertartás. Mindkettő egymásra utalt kellene hogy legyen. Pasztorál-pszichológiai szempontból nem kérdéses, hogy mint az élet minden krízispontján, itt is szüksége van az embernek az istentiszteleti-liturgikus forma nyújtotta támaszra.
Mivel magyarázható, hogy míg Európa-szerte a válások arányszáma hosszú ideje konstans, az egyház nem érzi indíttatva magát a krízisbe jutottak támogatására?
Kopp Mária–Skrabski Árpád
Vallásosság és lelki egészség
Viktor Frankl (1905–1997), aki 1946-tól 1970-ig a Bécsi Neuropszichiátriai Klinika vezetője volt, a „harmadik bécsi iskolának” nevezett egzisztenciaanalízis és logoterápiás módszer megalapozója fejti ki, hogy alapvető emberi szükséglet, amelyben az emberi lélek leginkább magára ismer, az élet értelmének keresése, és a lelkiismeretben megnyilvánuló erkölcsi döntés. A pszichoanalízis és a biológiai determinizmus híveivel szemben azt bizonyítja, hogy az erkölcsi döntésekben nyilvánul meg elsősorban a lélek szabadsága, önálló létezése. Frankl a második világháború idején három évig volt különböző koncentrációs táborokban, az általa kidolgozott emberkép és elmélet ottani élményei alapján nyerte megerősítését. Míg Freud és Maslow szükségletelmélete szerint az alapvető szükségletek, például az éhség, elmossák az egyéni különbségeket, és ilyen helyzetekben a kielégítetlen ösztön uniform megnyilvánulásai általánossá válnak, Frankl saját tapasztalatai alapján az állítja, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. „A koncentrációs táborokban éppen hogy különbözőek lettek az emberek. A disznók itt lelepleződtek. De a szentek is. Épp az éhség leplezte le őket.” A lélek szabadsága, erkölcsi önállósága éppen a szélső léthelyzetekben, krízisekben, súlyos betegségben, haldoklásban mutatkozik meg leginkább.
Az orvostudományban, különösképpen a pszichiátriában ma világszerte előítéletek tapasztalhatóak a vallással, spiritualitással kapcsolatban. Ezért nagyon fontos, hogy objektív vizsgálati módszerekkel elemezzük a vallásgyakorlás, a spiritualitás összefüggéseit a lelki és testi egészséggel.
Gondolatok a közösségről
Az ember tehát eredeténél fogva közösségi életre született lény. Az első és legtermészetesebb közösség, pedig a család. Aki ezt tagadja, vagy nem érti, - az ember legalapvetőbb természetét tagadja vagy nem érti.
Az önismeret az első lépcsőfokok egyike a személyiség kialakulásának útján, alapja az emberismeretnek. Azt hiszem ennek fontosságát nem szükséges magyaráznunk.
A családban a legtermészetesebb módon jutunk mind pozitív, mind negatív információkhoz önmagunkra nézve. Azt is tudhatjuk, hogy ez a szeretet és jóakarat jegyében történik, és nem érdekek vagy manipulációk irányítják. Ebből kell megszületnie az önelfogadásnak, ami az emberi boldogság egyik alapköve.
Hiszen aki saját magát sem tudja elfogadni, hogyan tudna másokat el- és befogadni?
Az önismeret - önelfogadás útján gyermeknek, felnőttnek egyaránt szüksége van tanácsadásra, vezetésre.